Ennyi a hír, s amikor megérkeztünk a sarki sakkpincébe (mert mégse írhatunk fellegvárat, ha a VII. kerületi saroképületben lefelé kell mennünk), ahol három helyszínen mintegy 50 gyerekkel éppen elkezdődött az egyik teremben egy elemzés, s az nyilván csak a véletlen, hogy egy Karpov-játszma volt terítéken. Látogatásunk apropója az egyik egy ,,sakk-apukától", Sápi Andrástól származó információ volt. E szerint a Sakksarok Sakkiskola csatlakozik a Budapesti Regionális Sakkiskola hálózatához, és ebben az évben öt alkalommal lesznek hétvégi oktatások. Az elsőre éppen október 10-én kerül sor. Elárulta még azt is, hogy a Sakksaroknak szoros kapcsolata van Kőbánya SC sakkozóival is. Nekünk sem kellett több, futócipót húztunk és két lépésből elszaladtunk a Szinva utcába.‒ Milyen eseményen vagyunk és mitől érdekes ez a sakkoktatás?
‒ Ott kezdeném, hogy a sakk is a MOB által támogatott sportágak közé tartozik. A másik tény, hogy Magyarországon több regionális sakkiskola működik. Az egyik a Budapesti Regionális Sakkiskola. (A többi a Székesfehérvári, a Dél-Alföldi, a Közép-dunántúli, az Észak-magyarországi, a Nyugat-Dunántúli, a Kiskunsági Regionális Sakkiskola – a szerk.). Mi, a Sakksarok Sakkiskola ez év őszétől tudtunk csatlakozni ehhez. Kaptunk öt alkalmat arra, hogy megmutassuk magunkat, hogy megmutassuk, hogyan képzeljük el részvételünket. A mai az első alkalom.
‒ Ahogy lejöttünk a terembe, szabályszerű iskolai tanórát láttunk, persze egy kicsit lazábban. Kik a tanárok?
‒ Örömünkre, olyan neves előadókat tudtunk meghívni, mint Horváth József nagymester, Tompa János nemzetközi mester, aki szövetségi kapitánya volt a Polgár Judit, Mádl Ildikó nevével fémjelzett, sakkolimpiai bajnok csapatnak 1988-ban. Oktat még az iskolában Szabolcsi János nemzetközi mester, Korpics Zsolt FIDE-mester, aki sokáig titkára volt a magyar sakkszövetségnek és mások.
‒ Árulja el, hogyan lehet ilyen klasszisokat „megszerezni”? Az ember azt gondolja, hogy ha éppen nem edzősködnek, akkor elemeznek, könyvet, cikket írnak, azaz, nem sok idejük van egy majdnem teljes szombatot kiszakítani a szokásos tevékenységükből?
‒ Tényleg nehezen megközelíthetők. A sakktársadalom egy eléggé zárt közösség, de kivételek mindig vannak, s ehhez még segítséget ad az is, hogy ismerjük, egymást más helyekről is. Szabolcsi János nemzetközi mester például tanít az Apáczai iskolában, s nyilván, nemcsak sakkozni szeret, de tanítani is. És, ha már tanár és sakkozik is, miért ne taníthatná ez utóbbit is a francia nyelv, meg a magyar irodalom mellett? Megkerestük, szívesen vállalta. Tompa János esete is érdekes, mert olyan iskolában volt, ahol a sakk a tantervben szerepelt, így nem volt számára újdonság, hogy itt is tanítson. (A képen Tóth András.)
‒ Ha már szóba jött, hogyan viszonyulnak Polgár Judit immár megvalósult kezdeményezéshez, hogy a sakk legyen része a nemzeti alaptantervnek? Vajon jól csengő neve mennyire volt mérvadó a döntésben? Mert az érveit bármely más sportágra is rá lehetne húzni: fegyelemre nevel, fejleszti a kombinatív készségeket, logikus gondolkodásra késztet, stb. Akkor miért is a sakkból lett tantárgy?
‒ Ez nehéz kérdés. Mindegyik sportág jellemformáló. Mindegyik sportág művelése egészséges. Talán azt mondhatnám, hogy van a sakknak egy sajátos többlete, s ez a rendszerszemlélet. Másfelől, minden sportoló a saját sportágára esküszik. Hozzáteszem, bár a sakk a tanterv része, de sok iskolában nehéz dolog a feltételeket megteremteni. Ezzel együtt is úgy hiszem, ez ad egy újabb lendületet a magyar sakkéletnek, s növekszik a sakkozó gyerekek száma. Újra köztudatban van, foglalkoznak vele. Érződik az érdeklődés fokozódása a sakk iránt.
‒ Térjünk vissza a sakkiskolához. Adódik a kérdés, mit jelent a regionális megnevezés? Csak Budapestre vonatkozik az összes kerületével, vagy mondjuk Vecsés is ide tartozik?
‒ Elsődlegesen Budapest, de beleértjük az agglomerációt is. Így ide tartozik például Dunaharaszti, Taksony, Piliscsaba és a főváros közvetlen környéke.
‒ Mi lesz, ha letelik az öt alkalom? Vége a regionális tagságnak, mint egy bemattolt partinak vagy lehetséges egy további együttműködés!
‒ Szeretnénk, ha ez egy tartós kapcsolattá válhatna. Jelenleg annyit lehet elmondani, hogy a sakkszövetség megadta a csatlakozás lehetőségét, dolgozunk, s azt kívánjuk megmutatni, mire vagyunk képesek, hová, meddig tudunk eljutni egy intenzív képzéssel. Ha ezt a munkát a szövetségben pozitívan értékelik, akkor 2016-tól már tagként tudunk szerepelni ebben a rendszerben.
‒ A „mi”, ugye itt a Sakksarokra vonatkozik?
‒ Igen, de azt minidig hangsúlyozzuk, hogy bár a VII. kerületben dolgozunk, de a Kőbánya SC-nek utánpótlásbázisa is vagyunk. Amikor a gyerek eljut odáig, hogy szeretne versenyezni, akkor a KSC-hez igazolnak el, ahol Korpics Zsolt a szakosztályvezető. Azt szoktam mondani, hogy mi a KSC egy kihelyezett helyszíne vagyunk. Dolgozunk Kőrösi kulturális központban is és itt is. De, ha verseny van, akkor a KSC színeiben indulunk. Nem véletlen, hogy Korpics Zsolt is tart előadást a sakkiskolában. Őszintén szólva, nekünk tetszett, hogy az óvodától kezdve az iskolákig pezsgő sakkélet volt/van Kőbányán, s nyilván, a hozzánk jelentkező gyerekeknek egy ideális megoldást szerettünk volna megszervezni. Most is vannak itt kőbányai gyerekek, hirtelen a Banga testvérek, Ottó és Csilla, meg Tóth Péter jut az eszembe. És az is előrelépés, hogy bejutottunk az NB I-be a felnőtt csapattal.
Említettük cikkünk elején, hogy Karpov nevét kaptuk el érkezésünk pillanatában, s arra is kíváncsiak voltunk, kikből lesznek a Karpovok, Botvinnikek, Bilek Istvánok, Portisch Lajosok vagy éppen Polgár Juditok? Egy aranyos kislányt, Sápi Laurát (lenti képen balra) kértünk meg egy bemutatkozásra.
‒ Hányadikos vagy, melyik iskolába jársz?
‒ Kilenc nap múlva 11 éves leszek, most lettem ötödikes, és az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskolába járok.
‒ Melyik az idegen nyelv?
‒ Az angol.
‒ Azt hittem, a sakk…
‒ Hát persze! Az is! (hangosan felnevet)
‒ Mióta sakkozol?
‒ Itt a Sakksarokban két éve, ez a harmadik év, előtte csak szakkör szinten sakkoztam.
‒ Ki sakkozik a családban?
‒ Apa és én. Igazából már három éves koromban elkezdett tanítani, aztán volt a szakkör.
‒ Mennyit gyakorolsz, azaz játszol, és mennyit tanulsz? Gondolok itt elméletre, elemzésre…
‒ A Sakksarokban az első órában elemzünk, a másodikban játszunk. Amikor elemzés van és kiderül, mit hibáztam el, az jó, mert legközelebb igyekszem elkerülni, ha hasonló helyzettel találkozom. Amikor meg csak úgy olvasgatok otthon, akkor a kombinációkat szeretem tanulmányozni, de nézek videókat is és szeretem a feladványokat is.
‒ Játszottál már nálad idősebb ellen is? Ki a nehezebb ellenfél?
‒ Hát persze, ez nem gond, és fiatalabb ellenfelem is volt már. Az idősebbeknek több tapasztalata van, de sokszor a fiatalok is nagyon ügyesek, sokat kell gondolkodni a jó lépésen ellenük is.
‒ Melyik versenyeredményedet emelnéd ki?
‒ Hát, voltam az országos bajnokságon, nyolcadik lettem. És nem vagyok ezzel elégedett, elérhettem volna dobogós helyet is. De most így alakult.
Nemrég, a junior országos bajnokságon találkoztunk Korpics Zsolttal, a KSC sakk-szakosztályának vezetőjével (balra). Az egyik teremben éppen befejezte az oktatást, így örömmel köszöntünk be hozzá, ami egyben elköszönés is volt.
Cikkünkhöz képgalériák tartoznak. Sápi András fotói ITT tekinthetők meg, a 10kerkult.hu képei IDE kattintva láthatók.
fotó: 10kekrult.hu/OGY, Sápi András
